Categories
Experiences

Karóra és QWERTY • Változásra optimalizáld a termékedet!

Miért az éjszaka közepén kezdődik az óra számozása és nem amikor felébredünk? Miért QWERTY billentyűzeten pötyögünk még mindig, amikor nem is hatékony? Ami ma jó ötletnek tűnik, biztos, hogy nem lesz az örökké.

Örökös illúzió, hogy a jövőt ki tudjuk számítani, hogy csak egy jó terv kell, semmi más. A modern üzleti gondolkodás egyre inkább belátja, hogy ennek az ellenkezője igaz és csak azok lesznek a túlélők, akik megtanulnak a lehető leggyorsabban változni.

📺 Az alábbi videóban erről beszélek részletesebben:

Összefoglaló

📑 A videóban az alábbi témákról beszél Morgós Bence:

Termékfejlesztés és felülvizsgálat: A videó kezdetén Bence arról beszél, hogy miért és milyen termékek keletkeznek, és azt hangsúlyozza, hogy fontos folyamatosan felülvizsgálni és validálni a termékek működését annak érdekében, hogy azok továbbra is relevánsak és hatékonyak legyenek.

Az óra példa: Megosztja egy érdekes szituációját a fiával, aki egy régi karóráját szeretné elkérni. Bence meg kell magyarázza neki, hogy miért működik az óra úgy, ahogy. Ez a példa arra szolgál, hogy rámutasson a tervezés és a használat összekapcsolása mögötti kihívásokra.

QWERTY billentyűzet és technológiai inercalitás: Bemutatja a QWERTY billentyűzet példáját, mint egy olyan esetet, ahol egy már elterjedt technológiai megoldás (a billentyűzet elrendezése) továbbra is használatban van, annak ellenére, hogy más hatékonyabb megoldások is létre jöttek idővel. Kritizálja azt a tendenciát, hogy az elfogadott rendszerek sokáig fennmaradnak, még akkor is, ha már nem optimálisak.

Az állpadlórendszertől a UX/UI design-ig: Bence kiemeli, hogy a tervezés során fontos figyelembe venni, hogy a felhasználók hogyan reagálnak az újításokra, és példákat említ, mint az állpadlórendszert vagy egy speciális billentyűzetet (CharaCorder), amelyek könnyebbé teszik saját funkcionális használatukat és ezáltal elősegítik a könnyebb alkalmazkodást a változó igényekhez.

Kihívások a termékfejlesztésben: Hangsúlyozza, hogy a termékfejlesztés során kritikus fontosságú folyamatosan újragondolni és frissíteni a terméket, hogy alkalmazkodjon az idővel változó igényekhez és technológiákhoz.

Kaizen és termékújítás: Záró gondolatként felhívja a figyelmet a Kaizen elv fontosságára, vagyis a folyamatos javításra és megújulásra a termékfejlesztés során. Azt hangsúlyozza, hogy a sikeres termékek azok, amelyek képesek folyamatosan alkalmazkodni és fejlődni az idő előrehaladtával.

Átirat

🤖A videó gépi átirata:

Sziasztok! Az első téma, amit szeretnék ma ide behozni, az arról szól, hogy milyen termékeket hozunk létre, és azok kiknek az igényeit elégítik ki. És nagyon érdekes szituációba kerültem a minap, hogy a fiam meglátta egy régi karórámat, és elkunyerálta tőlem, hogy neki arra mindenképp szüksége van. És az volt a megállapodás, hogy jó, megkaphatja, de hát akkor meg kell tanulnia, hogy hogy működik az óra. És hát azzal ugye nem számoltam, hogy ez úgy történik ez a folyamat, hogy nekem kell elmagyaráznom, hogy hogy működik az óra. És nagyon hamar abba az érdekes kihívásba kerültem, hogy nem nagyon tudtam elmagyarázni, hogy az óra miért úgy működik, ahogy működik. Mert hogy… Ugye egy nap az úgy kezdődik, hogy reggel fölkelünk, amikor följön a nap, kicsit előbb, kicsit később, ki mikor, és este lefekszünk, amikor ugye lemegy, ugyanígy van, aki később. De mondjuk egy gyermeknek ez nagyjából az életciklusa. És hát ami ugye borzasztó észszerű lenne, hogy amikor fölkelünk, akkor van nulla óra mondjuk, egy óra, és akkor kezdődik a nap. És akkor ébren vagyunk körülbelül 12 órán keresztül. És amikor véget ér a nap, akkor kezdődik az éjszaka, és akkor kezdődik egy másik 12 órás ciklus. Na de hát az órán ugye nem így van, hanem éjfélkor kezdődik a nap. És ezt nem nagyon tudtam elmagyarázni a fiamnak, hogy ez miért van így. Aztán kicsit utána néztem ennek, és ennek ugye az a magyarázata, hogy a legtöbb óra, vagy a legtöbb ilyen időmérési koncepció az a napórából származik. És ugye elképzelsz egy napórát, egy botot, vagy most tök mindegy, valami egyszerű formában, akkor annak ugye egy olyan speciális pontja van, egy olyan speciális időpont van a nap folyamán, ami a többitől eltér, az pedig a dél. Amikor ez az árnyék, ez sehova nem vetül, mert a nap pontosan a pálca fölött van az égen, és az árnyéka nem vetül sem erre a botnak. És ez egy különleges pont, és innentől kezdve lehet számolni az egyik irányba, meg a másik irányba. Aztán amikor elfogy a napsütés, reggel meg este, akkor valószínűleg ugyanennyi idő telik el éjszaka is, mivel egy fordulata a Földnek ez az egység, amit mi napnak nevezünk. Szóval innen ered ez, hogy a dél az akkor van, amikor az árnyék ugye megszűnik. Na de ez a technika, vagy ez a mérési rendszer, ez ugye arra van optimalizálva, hogy egy botnak az árnyéka hogyan működik. Ez egy technikai dologból adódik. És igazából nincs sok köze ahhoz, hogy az ember maga hogy működik. A humán résztvevő ebben az egészben, aki használja ezt a terméket, amit mi, vagy szolgáltatást, amit időmérésnek nevezhetünk, mondjuk. És ez nem egy együlálló dolog a világban. Gondolnánk, hogy hát persze ez egy régi dolog, így alakult kéne, de hogy a modern világban is van ilyen. Mert például ott vannak a QWERTY billentyűzetek, ugye a legtöbb országban, Magyarországban mondjuk Z betű van az Y helyett, de biztos ismeritek ezt a billentyűzet kiosztást. Na most az ugye miért ilyen? Azért ilyen, mert amikor még a mechanikus, írás, írógépek világából, amikor azon gondolkoztak, hogy ezt hogy optimális megcsinálni ezt a gépet, akkor arra jöttek rá, hogy ezek a kalapácsok, amik oda csapnak a papírra, ezek nagyon könnyen összeakadnak egymással, ahogy az egyik jön hátra, a másik megy előre, könnyen összeakadnak egymással, hogyha úgy mozognak, olyan kalapácsok mozognak, amik egymás mellett vannak. És ennek a technikai megoldása az volt, hogy megnézték a nyelvnek a statisztikáját, hogy melyik betű következik melyik után jellemzően, és megpróbálták ezeket úgy elhelyezni a billentyűzeten, hogy ezek minél távolabb legyenek egymástól. Tehát ez gyakorlatilag ennek a gépnek, ennek a technikai megoldásnak az érdekeit szolgálja, annak a működéséhez szükséges. Na, ugye mi történt később? Telt az idő, jöttek a számítógépek, először az elektromos írógépek, és tulajdonképpen az igény teljesen megszűnt. Tehát nem kell most már, hogy így legyenek ezek a billentyűk, de mégis így vannak, pedig ez nem egy hatékony, ergonomiailag nem egy hatékony billentyűzett kiosztás. Születtek más ilyen kiosztások is, például a Dvorak kiosztás, amik 10-20-30 százalékkal gyorsabb gépelést tesznek lehetővé, de ezek ugye nem terjedtek el, mert mindenki a QWERTY-t használta. Vagy mostanában például van egy olyan projekt, úgy hívják őket, hogy CharaCorder, mint “charater recorder”, akik egy olyan eszközt használnak, ami két ilyen öt gombból álló, öt ilyen kis mini joystickból álló cucc, amit minden joystickot öt irányba tudsz mozgatni, jobbra, balra, előre, hátra, és be tudod nyomni, és ezeknek a kombinációjával tudsz gépelni, úgyhogy sose kell az ujjaidat elvenned ezekről, és ezáltal ők azt ígérik, hogy olyan 3-500 százalékos hatékonysági növekedést lehet elérni, tehát ennyivel gyorsabban lehet, hogy úgy mondják, hogy a gondolat sebességével tudsz gépelni. Tehát tényleg elég meggyőzőek ezek a videók, amit erről közzétesznek, a magyar nyelv még nem támogatott egyelőre, de lehet, hogy majd veszek el. Veszek egy ilyet, és megtanulom. Na mindegy, szóval csak azt akarom ebből kihozni, hogy itt ez a QWERTY billentyűzet, ez is ugye egy ugyanilyen példa, hogy már rég elmúlt az az ok, amiért ez így lett kialakítva, de mivel mindenki így használja, ezért ez a termék ilyen maradt. Szóval ez az én számomra borzasztó érdekes, és azt gondolom, hogy termékfejlesztés kapcsán nagyon kritikus, hogy legyen legyen egy folyamatos felülvizsgálata, egy folyamatos validációja annak, hogy ahogy a termékünk vagy a szolgáltatásunk működik, az továbbra is indokol, tehát tényleg így kellene működnie, vagy lehetne-e másképp. És ami ezzel kapcsolatban nyilván egy nagy kihívás, az az, hogyha valamit valamilyenre megtervezel, és az a megoldás elterjed, mint például az óra ugye, vagy a billentyűzet, akkor onnan már nagyon-nagyon nehéz, egy másik irányba elmozogni, egy olyan új technológiát meghonosítani, mint például ez a joystickos CharaCorder megoldás, ami az emberek számára még nem ismert. Ez egyébként az ilyen felhasználói felületek tervezésében is egy borzasztó nagy kihívás a UX meg UI design-ban, hogy lehet szuper jó ötletekkel jönni, de hogyha mondjuk egy üzenetküldő alkalmazás nem egészen úgy működik, mint a Facebook Messenger, akkor mondjuk az emberek, mit tudom én, 70%-a nem annyira fogja érteni, hogy ez micsoda, és hogy hogy kell használni. És lehet, hogy a Facebook Messenger egy jó dolog, lehet, hogy nem a működését tekintve, de egy annyira standard dologgá vált, hogy az emberek ezt értik, és ha valami másképp működik, hiába jobban, azt nem értik annyira, és nem olyan könnyen adoptálják. Szóval, hogyha terméket fejlesztetek, és ilyenekbe gondolkoztok, hogy mitől jó valami, akkor mindig tartsátok észben azt, hogy az, hogy ma gondolsz valamit róla, hogy ez hogy kell működjön, és miért úgy, az ma igaz, és nem biztos, hogy egy hét, egy hónap, egy év, vagy egy évtized múlva igaz lesz. Tehát innentől kezdve az egyik legfontosabb dolog az, hogy hogy tudod a terméket úgy fejleszteni, hogy egyes alkotórészei, komponensei azok önállóan módosíthatóak legyenek később, és hogyan optimalizálod a terméket arra, hogy könnyen átalakítható legyen. Mondok erre egy másik példát is, hogyha neked például van egy irodaházad, és mondjuk ezzel foglalkozol, hogy irodaházat adsz bérbe, akkor oda jön egy bérlő, és a bérlő azt mondja, hogy ő szeretné az elektromos hálózatot valamilyen módon elkészíteni, vagy elkészíttetni, és akkor te ezt megcsinálod, ahogy klasszikusan egy házban megcsinálnád, hogy mondjuk kivésed a falakat körbe, és behúzod oda a kábelt. Nagyon jó, aztán ott van, nem tudom, 3-5 évig ez a bérlő, elmegy, és jön egy másik cég, akik kiveszik ezt a helyiséget, és ők teljesen mást akarnak, és máshogy akarják a kábelezést. Na akkor át kell vésned mindent, ugye semmi se igaz, ami eddig igaz volt. Tehát ez mindig egy folyamatos, visszatérő, jelentős költség lesz az irodaháznak a fenntartásában. Viszont, hogyha egy olyan paradigmát teszel ennek az egésznek az aljára, hogy hogyan lehet ezt a rendszert változásra optimalizálni, akkor megcsinálhatod úgy is az irodaházat, hogy építesz egy állpadlórendszert, amiben futnak a kábelek, és ennek az állpadlónak minden egyes ilyen csempéjét ugye ezt ki lehet venni, a kábeleket át lehet kötögetni alatta, vissza lehet rakni. És ezzel építettél egy olyan rendszert, aminek a módosítási költsége borzasztóan alacsony, csak a drótokat kell áthúzogatni, ahogy akarod, viszont tökéletesen lehet bárkinek az igényeire, személyre szabni. Jó, szóval nem csak digitális termékfejlesztésben szempont ez, hanem bármilyen terméket vagy szolgáltatást fejlesztesz, tartsd észben azt, hogy ezt egyáltalán nem biztos, hogy ugyanígy fogják használni, vagy ugyanez lesz az optimális használata, egy későbbi időpontban, és próbálj erre felkészülni, erre optimalizálni a terméket, hogy akármilyen okosnak gondolod magadat jelenleg, valószínűleg a jövőben ki fog derülni, hogy nem ez a jó megoldás, hanem valami egészen más, és a terméked akkor lesz sikeres, hogyha ezeket a folyamatos javításokat, amiket japánul Kaizen-nek neveznek, ezeket meg tudod tenni, és állandóan tudsz megújulni, megfrissülni. a termékeddel. Hát ezt akartam elmondani nektek, úgyhogy köszi szépen, hogy meghallgattatok, és sok sikert! Építsetek szuper termékeket, és csatlakozzatok a közösségünkhöz, a ServantKnights.com weboldalon megtaláljátok az összes elérhetőségünket, meg egy pár szót a filozófiánkról, hogy mivel foglalkozunk, illetve van egy csodálatos Facebook csoportunk is, meg egy Slack csoportunk is, ahol ilyen híreket és érdekességeket, illetve különböző mélyebb beszélgetéseket is találtok a témában. Úgyhogy köszi szépen, sziasztok!

Categories
Stories

Set out from the swamp of Agile mediocracy to incubate Real Innovation with Love

Nowadays, Agility is celebrated as the proverbial silver bullet against all and every beast one encounters, ranging from product development up to organizational transformations. Though it is perfect for some scenarios, it is very much counterproductive for the most. Especially in the delicate case of innovation, nothing really significant was ever achieved by this way, only mediocre advancements were gained.

Meh… Good enough.

Mediocrates (a lesser-known Greek philosopher)

So what is the problem with thinking Agile Methodologies are the key enablers of innovation?

The core of Agility is to go step by step into an uncharted territory. Do something, then inspect outcomes and adjust the approach accordingly. Experiment and nurture evolution of the fittest idea, with continuous validation. Basically it is about finding the next “good enough” thing to capitalize on and repeat that over and over again. This keeps innovation on the edge of the known domain, but it never enables bigger leaps of faith.

Scenarios of Mediocracy

In case you have an existing product or service, you get a ton of feedback from the outside world continuously. What typically happens, is that these requests are vetted, improvements are defined and they get put into a backlog, listing everything needed to be done, ordered by the sequence of execution. This order is typically defined by the extent of the respective customer need, the most wanted features end up at the top of the backlog, and the less popular ones sink down to the abyss.

When developing a new product or service, your approach is similar. You thrive to sense what is needed and validate your ideas early and often as mandated by Ries’s Lean Startup. Fishing blindly for client value, you pray to the gods of User Experience to help you randomly find the secret underwater treasure chest and make you rich. This approach is also focusing on what people need, moreover it is based on the fundamental belief, that there are people out there (users) who know what they want and they recognize it when they see it. This premise is unfortunately only true for products and services resembling to already existing other ones.

So all this is about focusing on client need and minimizing risks when conquering an uncharted domain. Collecting treasure, step by step, and continuously monitoring the gauges and compass. This is fine. You can make great progress with this, provided you are already in the game. It is like in strategic computer games, when the whole map is covered with the fog of ignorance and you have to command your teams around to discover adjacent new sectors.  Such a stable, manageable step-by-step progress leads to certain gains.

Sadly, nothing of immense significance was ever achieved this way though. The above approach only keeps you at the edge of the map, but will never let you change the game.

So how does epic, disruptive innovation work than?
Well, it takes a Visionary!

Obsession of the Visionary

If I had asked people what they wanted, they would have said faster horses.

Henry Ford

Though we have no proof, that Henry Ford ever said the above quoted words, and he typically did asked his customers about what do they want, the quote itself nevertheless points to the spot, where this all gets interesting.

  • I still remember when I acquired my first iPhone 3G device. I had no idea what I can do with it. I knew it had to be cool, but not much more. Only later did I realize, what esoteric sorcery was embedded in that magnificent device. But I was not alone, close to no one knew at that time what an iPhone was good for.
  • The same happened with the microchip. At that point it was very much confusing, what such a devices can be a good for. Today you can read these lines thanks to this unbelievable invention.
  • When the gunpowder was invented, the Chinese used it for entertainment purposes only. Later, we understood, though it cannot make our arrows faster, it can do something completely different, with an order of magnitude greater impact.

This list goes on for all major inventions throughout history, which shaped our world and way of thinking. No one understood them at that time. Users had to start using them, to understand their capabilities and slowly grow a need for them.

So what is the common factor in all great innovations? How do they happen?

Well, the path of real innovation looks something like this:
There is a Visionary, who is dedicated and devoted to an idea. This guy is a maniac. She is entirely sure, that this is a great idea. No one around her understands it, they only see the possessed soul. Most of them turn away, push back, until some – for some mysterious reason – decide to try the new thing, and gradually, as described by Rogers’s Diffusion of innovations theory, they adopt the new concept.

Diffusion of innovations by Everett Rogers | The Chasm by Geoffrey A. Moore

The mesmerizing point in this journey is the Initiation moment, when the first supporter / adopter says yes. Everyone is against the Visionary around that point. It takes a huge amount of personal charisma, a significant upfront investment and unreasonable stubbornness to make this magical leap. These factors rarely coexist in a single person, and even if they do it takes quite long time to convert the pagans to the sacred way.

Don’t confuse this point with Moor’s Chasm around turning an innovation into a global success! That one only comes a lot later, after the first few adopters, before the Early Majority starts to adopt! (See the picture above!)

Pain of Loneliness

It makes the process even harder, that during this Initiation period there is no possibility to validate, no feedback can be gained. There is no one to turn to. People typically dismiss your idea as unnecessary or stupid. This is no surprise, as they don’t have any related personal experience, that would reinforce your point.

So no matter how great your idea, product or innovation is, you either champion it to victory as a one-man-show or chances are high, it will end up at the rock bottom of the backlog, provided it is to be financed by others. The so called angel investors are no better either, they tend to invest in something already in the Innovators phase, or even more often, they prefer it to be already around the Early Adopters phase.

And just to broaden your view a bit, don’t just think about actual “products” and “market” when ruminating about this topic! It as about every great idea ever conceived! Be it may a mission to Mars, your redesigned Excel spreadsheet innovating cost tracking on a project, cooking a revolutionary bizarre food or suggesting to your spouse to sell the house and start living in a caravan.

It seems to me, this is a very lonely phase for you, my dear Visionary. You, and only you understand at this point why and how this great thing makes the world a better place. You are driving on the freeway, full speed and for some reason, everyone is facing you, driving head on and honking screamingly. I feel your pain! Unfortunately, I am not aware of any magic potion to help you in this challenging period, and that is sadly not the objective of this article.

Love to Enable

What I do think is of utmost importance, is to highlight some key points for you, my fellow leaders and influencers. It is essential, that you better understand how innovation really works, so you can better incubate it in your organizations:

  • The Zipper was not created by improving the button! No great invention was achieved by improving something old. Every great advancement comes with a paradigm shift.
  • The Visionary risks everything when coming out with something disruptive. She puts her heart and soul in it and assumes an enormous amount of vulnerability with doing so. An act to be welcomed with matching respect and support by others, yielding the feeling of security and safety!
  • The nurturing of real innovation requires unconditional openness and support. You can’t force it to happen in a specific area and you can’t really direct it either. The best you can do, as a leader, is to dedicate resources to it without attaching expectations of any kind to it and monitor progress.
  • Innovation is slow until it becomes fast. Like hatching of a baby bird. Instead of trying to speed it up, focus on easing it with patience, support and recognition! Give people unstructured thinking time!
  • Prepare for impact! The real game-changer innovations always spawn resistance, a significant organizational counterforce, trying to block the innovation. It is like giving birth to a child. The friction and pain is immense. Help the delivery, make room for the new baby, prepare your people for it and, support its first steps in the community!
  • Don’t try to formalize it in official corporate ways. Innovation is very much personal thing. It is fine to provide some framing to it, but let it flow in its organic and viral ways.
  • Though there are methods to guide it, there is no framework for innovation itself. It can not be implemented as new thing we start doing. It is a rare cultural phenomenon and formulates by itself, only when the environmental conditions are right.

Follow these guidelines and your organisation will be a compelling place for the magical bird of innovation to occupy its nest.

And one more thing! All you Agile fans out there, please stop advertising the 5 letter word as the incubator of innovation. It is not. Agility (as methodologies and frameworks go) is great for perfecting the newborn great idea, but incubating innovation – as detailed above – takes something completely different, something very deep and human, what might be best collectively characterized – surprisingly – by the simple word, not often used in official contexts, called “love”. Enable them with love, and they will love what they are doing. Innovation is just an unavoidable byproduct of that.


To get notified of our posts like this one and related relevant news from allover the world, join the Servant Knights Guild Lobby at Facebook!